Az első hét

Legelőször a szobámat laktam be. Olyan nagy szobám van, amilyenben otthon ketten lakunk. Szerencsére a pakolóhelyem is (egyelőre) sok.
A konyha és a fürdő közös a lakótársammal, aki egyelőre nem érkezett meg.

Az elején nekem minden teljesen új volt, mert előre nem kaptam semmit sem a kollégiumtól, sem az egyetemtől, tehát előre nem tudtam miféle hivatalokba, bankba kell elmennem, milyen sok papírt kell beszereznem egyáltalán a beiratkozáshoz.
Szerencsére elég sokan vagyunk magyarok, úgyhogy rögtön első nap kifaggattam a győri lányokat minden hivatalos dologról. Nagyon kedvesek voltak. Ők már szeptember eleje óta itt voltak, úgyhogy mindent elintéztek, ismerték a környéket és a várost.

Hétfőn már meg is írtuk a tesztet, ami alapján csoportokba osztottak bennünket. Én a második legjobb csoportba kerültem!!!
Igazából csak azért, mert a teszt leginkább nyelvtani volt és abban mindig jobb voltam. Szóval beszélni továbbra sem beszélek nagyon jól, de érteni egyre jobban értek, meg igazából bármit ki tudok fejezni, csak néha kicsit kézzel-lábbal.

Azóta meg egy csomó jó szervezett és spontán közösségi programon voltam a bulikon át a városnézésen keresztül a filmestig.
Szóval nagyon jól érzem magam!

Az út maga és megérkezés

Az út gyönyörű volt,a végén a Duna alattunk kanyargott, de igazán sokmindenre nem emlékszem, mert pótolni kellett a kimaradt előző estét, úgyhogy az út nagyrészét végigaludtam.

Nürnbergig, sőt a célig, Bambergig ügyesen és gyorsan, olyan 11-12 óra alatt elértünk
(megállásokkal). Akkor kezdődtek a gondok, amikor beértünk Bambergbe.
Otthon megnéztem, hogy Bambergen belül hol van a kollégium, de azt nem tudtam,hogy az út ehhez képest hogyan érkezik be a városba.
Térképünk nem volt, én alig értettem valmit németül.
Végül egy benzinkúton vettünk egy térképet, kiderítettük, hogy azon hol vagyunk, és sikerült
megtalálnunk magát a kollégiumot is.

Ott egy francia lány épp egy írt pesztrált, engem is beengedtek (a kapu zárva volt).
Ezután együtt bementünk az irodába, ahol én egyáltalán nem voltam a listán.
Egy tanácsot tudtak adni, hogy menjek be a nemzetközi irodába. Szerencsére Pauline-nak is be kellett, menni, Flore-nak meg épp semmi dolga nem volt és már itt volt egy hete, úgyhogy ő kalauzolt minket.
Ott kiderült, hogy semmi gond nincs, megtudtam a szobaszámomat, indulhattunk vissza.
Indulhattunk volna, ha még lett volna busz, de az utolsó 7:10-kor elment, úgyhogy Flore-ral taxit fogtunk.
8 óra körül volt, mikor végre visszaértem a kollégiumba. Akkor meg nem volt senki ott,
akitől szobakulcsot tudtam volna kérni.
Egy angol lány jött a szüleivel, és mivel ők is később érkeztek, tudtak egy tuti telefonszámot,
ami az egyik illetékes lány mobilja volt és az apuka rögtön hívta is nekem.

Szóval végül kaptam szobakulcsot,felpakoltuk a csomagjaimat és berogytam az ágyba csakúgy ahogy Apa.

Elindulás

Október 15-én, pénteken reggel négykor jött értem Apukám, úgyhogy mikor fél kettőkor sikerült a csatatérré vált szobámat összecsomagolni, már láttam, hogy csakúgy mint Amerika előtt, nem fogok lefeküdni aludni.

Szóval mikor már az egész szobám és a konyha nagyrésze bőröndökben állt, még elrendeztem néhány dolgot a szobámban és az otthoni gépen. Még annyi időm maradt, hogy lezuhanyoztam, aztán már reggel is lett.








Miután sikerült a kocsi csomagtartóját és a hátsó ülést is telepakolni, el is
indulhattunk a körülbelül 1000km-es útra.