Az út maga és megérkezés

Az út gyönyörű volt,a végén a Duna alattunk kanyargott, de igazán sokmindenre nem emlékszem, mert pótolni kellett a kimaradt előző estét, úgyhogy az út nagyrészét végigaludtam.

Nürnbergig, sőt a célig, Bambergig ügyesen és gyorsan, olyan 11-12 óra alatt elértünk
(megállásokkal). Akkor kezdődtek a gondok, amikor beértünk Bambergbe.
Otthon megnéztem, hogy Bambergen belül hol van a kollégium, de azt nem tudtam,hogy az út ehhez képest hogyan érkezik be a városba.
Térképünk nem volt, én alig értettem valmit németül.
Végül egy benzinkúton vettünk egy térképet, kiderítettük, hogy azon hol vagyunk, és sikerült
megtalálnunk magát a kollégiumot is.

Ott egy francia lány épp egy írt pesztrált, engem is beengedtek (a kapu zárva volt).
Ezután együtt bementünk az irodába, ahol én egyáltalán nem voltam a listán.
Egy tanácsot tudtak adni, hogy menjek be a nemzetközi irodába. Szerencsére Pauline-nak is be kellett, menni, Flore-nak meg épp semmi dolga nem volt és már itt volt egy hete, úgyhogy ő kalauzolt minket.
Ott kiderült, hogy semmi gond nincs, megtudtam a szobaszámomat, indulhattunk vissza.
Indulhattunk volna, ha még lett volna busz, de az utolsó 7:10-kor elment, úgyhogy Flore-ral taxit fogtunk.
8 óra körül volt, mikor végre visszaértem a kollégiumba. Akkor meg nem volt senki ott,
akitől szobakulcsot tudtam volna kérni.
Egy angol lány jött a szüleivel, és mivel ők is később érkeztek, tudtak egy tuti telefonszámot,
ami az egyik illetékes lány mobilja volt és az apuka rögtön hívta is nekem.

Szóval végül kaptam szobakulcsot,felpakoltuk a csomagjaimat és berogytam az ágyba csakúgy ahogy Apa.